Miért fontos, hogy hasznosnak érezzük a munkánkat, és mit adhat?

Higgy a munkádban! – én ezt hétköznapi emberként mondom. Persze nálam sokkal nagyobb emberek szokták erre buzdítani embertársaikat, azonban én a saját bőrömön tanultam meg, mennyire és miért fontos. Szeretném bemutatni, hogyan ismertem meg a munka értékét, mit kaptam tőle, és miért jelent sokat számomra.

A munka érték

A munkánk során végzett tevékenység vagy az előállított termék, szolgáltatás értéket jelenthet. Attól függetlenül, hogy fizikai vagy szellemi munkát végzünk, értéket teremtünk. Magunknak, másoknak vagy legjobb esetben mindkettő igaz.

A történetemet messziről indítanám: A szüleim nem végeztek egyetemet. Igazából a szűk családomban senki. Mégis mindig azt láttam, hogy értékes és hasznos dolgokkal foglalkoznak. Édesapám és Édesanyám is kemény munkával kereste meg a szükséges anyagi javakat, azonban soha egy pillanatig nem merült fel bennem - még gyermekként sem -, hogy szégyellni kellene a kétkezi munkát. Sőt! Azt gondoltam, hogy büszkének kell lenni arra, amire képes valaki.

Mikor nagyobb lettem, minden nyáron vállaltam különböző munkákat, mert én is szerettem volna hasznos dolgot csinálni. Eleinte egyszerűbb, betanított munkákat kaptam, de voltam divatüzletben a „próbafülkés” és hipermarketben pénztáros is. Megtapasztaltam, hogy milyen nehéz is tud lenni egy-egy egyszerűnek tűnő munka. Mikor megkaptam a fizetéseimet, láttam, hogy valakinek biztosan ér valamit a munkám, hiszen fizetett érte. De mit jelent nekem? Milyen értéket ad nekem? Azt a jó érzést, hogy nem lógattam a lábamat a nyári szünetben. Azt, hogy rám bízhattak feladatokat, és el tudtam végezni, akkor is, ha előtte nem csináltam soha. Ettől én is kaptam. Mindig többet tudtam meg magamról, és mindig megtanultam valami újat.

Mindeközben formálódott a gondolat, hogy mi is leszek én? Az általános iskolai osztályfőnököm mindig a fiaival dicsekedett. A közgazdasági tanulmányaikkal, a diplomájukkal és a jó munkájukkal. Ez pedig nyomot hagyott, valahol mélyen. Mégis olyan középiskolába mentem, ahol akár szakmát is tanulhattam volna, de nem így lett. Az történt, hogy beleszerettem a közgazdaságtanba. És onnan már nem volt visszaút. A fejembe vettem, hogy közgazdász leszek.

És az élet milyen… Nem ment könnyen. A jó eredményeim ellenére csak levelező tagozaton volt lehetőségem bejutni az egyetemre. Így munkát kerestem. Ügyintézői munkát kaptam egy könnyűipari cégnél. Nappal dolgoztam, éjjel tanultam. Ma már tudom, hogy igazából nappal is tanultam. Új dolgokat, mindig több és új feladatokat kaptam. Láttam, hogy erre és arra is képes vagyok, hasznos, amit csinálok, és folyamatosan fejlődök. Hamarosan már irodavezető voltam. Mindazzal együtt, amit az egyetemen és a munkában tanultam, ráébredtem, hogy a munka mekkora érték számomra!

Mit szeretek a munkában?

Azon túl, hogy a munka érték számomra, azt vettem észre, hogy szeretek dolgozni. Szeretek bizonyítani. Önmagamnak, másoknak. Szeretek segíteni másoknak; munkatársaknak, ügyfeleknek, partnereknek. Szeretek megoldásokon töprengeni, kreatív ötletekkel előállni, és nem a könyvekből kikeresni, hogy mi a válasz. És szeretek ez által fejlődni. Szeretek sikereket elérni, létrehozni dolgokat, vagy részt venni valami kialakításában. Akár csapatban, akár egyedül. Felemelő érzés, hogy mások az én tudásom és tapasztalatom alapján tesznek valamit, kíváncsiak a véleményemre.

Jó érzés, hogy egy termék vagy egy szolgáltatás úgy formálódik, ahogy én vagy mi a csapattal alakítjuk. Benne vagyunk, a részesei vagyunk. Felelősséget vállalunk a döntéseinkért, melyektől tovább alakulnak. Én nagyon szerencsésnek tartom magam, mert hiszek abban, amit létrehoztunk és a jövőbeni terveinkben. Hiszem, hogy hasznos feladatokat látunk el. És bár nem kétkezi munkát végzek, mégis a legtöbb esetben van kézzel fogható vagy látható eredménye.

A Crosssecnél számos olyan helyzet volt, amelyben bizonyítani kellett, és az elért eredmény által növekedett az önbizalmam. Az egyik fő feladatom, a minőség- és információbiztonsági rendszer felügyelete, működtetése és koordinálása is ilyen. Korábban nem foglalkoztam irányítási rendszerekkel, viszont nagyon érdekelt. Óriási feladat volt megismerni és átlátni egy olyan vállalat folyamatait, amelynek a tevékenységi köre is teljesen ismeretlen volt számomra. Könnyűiparból egyik napról a másikra kerültem az IT világába. Minden új volt, és csak egyet tudtam, nem mondhatom azt, hogy nem megy. Meg kellett próbálnom a legtöbbet kihozni a helyzetből. Mára alaposan átalakítottuk a rendszert, bevontam a kollégákat is, és ki merem jelenteni, hogy egyike volt azon nagy projekteknek, amelyektől ma jobban hiszek magamban.

Motiváció

Ha látjuk a munka értékét, értelmét és megtaláltuk, hogy mit szeretünk benne, akkor megvan a belső motiváció receptje. Mi lehet annál motiválóbb, mint, hogy számít, amit teszünk? Talán csak az, hogy ha jól is akarjuk csinálni. Ha pedig jól akarjuk csinálni, akkor mindig van hova fejlődni. Minden apró tapasztalat számít.

A belső motiváció mindig sokkal fontosabb, mint az, amit a külvilágtól kaphatunk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy-egy fontos személy belénk vetett hite ne lenne nagyon fontos. A „mentorok” szerepe óriási lehet az olyan helyzetekben, amikor éppen a saját belső motivációnk elmegy szabadságra. Ha éppen túl nagynak látszik egy feladat, vagy nagyon új területen járunk, és kicsit meginog az a hit, amit felépítettünk az évek során, akkor szükségünk van valakire, aki erőt ad azzal, hogy hisz bennünk és támogat!

Az én életemben sok ilyen személy volt és van jelenleg is, és köszönöm nekik!

Egy ilyen példa, amikor adatvédelmi témában lehetőséget kaptunk előadni egy nagy rendezvényen. Az én vezetőm pedig engem és egy másik kollégámat jelölt erre. Egyrészről örültem, mert jól esett. Nem is volt gond, amíg csak a prezentációt kellett elkészíteni. Azonban, amikor még a munkatársaim előtt is remegett a hangom, amikor elpróbáltam az előadást, akkor kezdtem azt érezni, hogy nem tudom, hogyan fogok kiállni 400 ember elé. Ekkor is az adott erőt, hogy többen hittek bennem. Tudtam, hogy meg kell csinálni, nem okozhatok csalódást. Persze végül kiálltam és egy fantasztikus élményként maradt meg az a nap. Ráadásul ma már nem okoz problémát, hogy közönség előtt beszéljek.

Azonban, ha nincs mellettünk olyan személy, aki erőt adna és támogatna, akkor is fontos, hogy soha ne az legyen a válasz, hogy „nem tudom, nem megy”, hanem a „megpróbálom”. A megoldásra való törekvés, hogy elérjük a kívánt eredményt, adja a motivációt.

Ha úgy tűnne a fentiekből, hogy ha bízunk önmagunkban, és motiváltak vagyunk, soha nem érhet kudarc, akkor tisztáznunk kell, hogy de! Bizony érhet és ér is kudarc minden embert. Azonban ezekből is tanulunk, fejlődünk általuk. Minden megoldott probléma az önmagunkba vetett hitet építheti, ezért mindig az legyen a cél, hogy megoldást találjunk.

Összegezve a leírtakat, miért fontos, hogy higgyünk a munkánkban? Azért, mert az által hihetünk önmagunkban is! Az elért eredmények, a sikerek, a visszajelzések és egyáltalán a tudat, hogy „én meg tudtam csinálni”, mind ahhoz járulnak hozzá, hogy legyen önbizalmunk, higgyünk önmagunkban, és egy következő helyzetben már azt mondjuk magunknak, hogy „képes vagyok rá”! Ha hiszünk magunkban, akkor nincs olyan akadály, amit nem tudunk legyőzni. Nem lesznek megoldhatatlan feladatok, csak esetleg nehezebbek, vagy nagyobb kihívások. Viszont, ha ezeket is mind meg tudjuk oldani, akkor egyre erősebbek leszünk, tovább növekszik a hitünk önmagunkban.