Interjú - A dolgozói elégedettség és a teljesítménybér kapcsolata

Korábbi cikkeinkben már utaltunk rá, hogy a teljesítménybér a munkavállalók számára is előnyös lehet, amennyiben maga a rendszer szakszerű és korrekt módon kerül kialakításra. Sok olyan véleménnyel találkozunk, amelyek azt állítják, hogy a teljesítménybér csak a munkáltatónak kedvező. A 10 tévhit a teljesítmény alapú bérezéssel kapcsolatban című cikkünkben röviden cáfoltuk ezt, azonban úgy gondoljuk, hogy a téma bővebb tárgyalást érdemel, ezért megkértünk lineáris darabbér szerint dolgozó embereket, hogy mondják el a véleményüket.

Korábbi tapasztalatok

Előző cikkeinkben tapasztalataink alapján mutattuk be, hogy miért lehet jó a teljesítmény alapú bérezés a dolgozóknak is. Egyrészt, mert motiváló, hogy a munkavállaló szorgalmas munkával magasabb keresetet érhet el, másrészt, mert igazságosabb. A nagyobb teljesítményt nyújtó dolgozókat értékelhetjük: azok kapnak magasabb munkabért, akik törekednek a cég által megfogalmazott célok elérésére. Azt állítottuk, hogy bizonyos esetekben inkább a havibér vagy az órabér nem korrekt, ha azt vesszük figyelembe, hogy aki sokkal többet dolgozik, jobban teljesít, ugyanannyit keres, mint az a munkatársa, aki nem olyan szorgalmas.

Természetesen mindez abban az esetben igaz, ha a teljesítménybérezési rendszert jogszerű, és a dolgozók számára is optimális feltételek mentén alakítjuk ki. Felhívtuk a figyelmet több olyan fontos tényezőre, melyeket figyelembe kell venni. Ilyenek voltak például a jogszabályi követelmények, a teljesíthetőség szem előtt tartása, és az objektív mérések. Amennyiben a teljesítménykövetelményeket össze tudjuk hangolni a munkatársak képességeivel és a gazdasági körülményekkel is, akkor a dolgozóink számára is megfelelő lesz a rendszer.

Megkérdeztünk érintetteket

Szerettük volna valóban olyan munkavállalók véleményét is megosztani, akik nap mint nap teljesítménybérben, azon belül is annak a legtöbbet támadott formájában – lineáris darabbérben – dolgoznak. Kíváncsiak voltunk, hogy a tapasztalataink mennyire egyeznek az Ő véleményükkel. Egy kisvárosi ruhaipari üzem munkatársaival beszélgettünk.

Arra a kérdésre, hogy „a teljesítménybért vagy a fix bért részesítik-e előnyben?”, mind a hat megkérdezett személy ugyanazt a választ adta: „A teljesítménybért.”

Indoklásukban természetesen már voltak eltérések:

„Teljesítménybér esetében mindenki magát tudja ösztönözni, tudja, hogy mit akar elérni és tehet is érte. Az ember tudja, hogy miért dolgozik.” – M.J.

„A teljesítménybér jobb, mint a fix bér, mert ez egyfajta kihívás. Az ember magához, a képességeihez mérten tud és akar fejlődni. Nekem fontos, hogy tudjam teljesíteni, amit elvárnak. Motivál.” – Á. Gy.

 „A teljesítménybért részesítem előnyben. Szerintem a fix bér a termelést sem viszi előrébb, mert nem ösztönzi a dolgozókat, hogy többet termeljenek.” – M. B. T.

M. E. szerint teljesítménybér esetén „van lehetőség bizonyítani”. I.M. elmondta, hogy a teljesítménybért részesíti előnyben, de mindegyiknek van előnye és hátránya is.

Interjúalanyaink abban is egyetértettek, hogy a teljesítmény alapú bérezést igazságosabbnak tartják. M. E. szerint azért, mert

„Rólad szól. Arról, hogy mit tudsz kihozni magadból. Bár az órabér biztonságosabb, de annak az a hátránya, hogy nem lesz több.”

Úgy gondolja, hogy a legjobb az lenne, ha lenne egy fix rész, ami megnyugtató, biztos, mert nem tudja előre, hogy milyen termékek, műveletek lesznek, csak reméli, hogy mindig jól tud teljesíteni. És lehetne egy teljesítményfüggő rész. Többen azt mondták, hogy azért igazságosabb, mert az emberek különbözőek. Van, aki gyengébb; van, aki jobban tud teljesíteni; van, aki akar; van, aki nem. Így mindenki annyit keres, amennyit termelt. Á. Gy. szavai:

„Minden embernek más a kézügyessége, a teljesítménye. Mindenki a képességeinek megfelelően tud vagy akar dolgozni. A darabbérnél ez jobban kijön, és lehetőség van az alapbérnél magasabb kereset elérésére. Fix bér mellett ellustulhat az ember.”

V. B. J. elmondta, hogy nem örülne, ha azok, akik sokkal kevesebbet dolgoznak, ugyanannyit keresnének, mint Ő. Számára motiváló a darabbér. Úgy gondolja, hogy órabérben nem biztos, hogy ugyanilyen teljesítményt tudna nyújtani, mert az ember elkényelmesedhet.

Mind a hat munkavállaló több éve dolgozik a jelenlegi munkahelyén, van, aki már 8 éve. Jellemzően a kezdetektől darabbér alapján van elszámolva a keresetük, bár elmondták, hogy az első három hónapban lehetőségük volt órabér alapú bérmegállapításra. Mivel könnyen megszokták, és jól tudtak teljesíteni, ráadásul az órabérnél magasabb keresetet tudtak elérni, többek már néhány nap után áttértek a darabbérre.

Általában figyelik a teljesítményszázalékukat is, de sokkal inkább a napi bérüket. Vezetik a munkalapot, melyre az adatrögzítő naponta ráírja a bruttó munkabért. Emellett szinte mindenki maga is vezeti és kiszámolja a rendelkezésre álló műveleti listák (faliújságon kifüggesztett normák) és díjazási paraméterek alapján, hogy mennyit keresett aznap. Néhányan akár naponta többször is, majd összehasonlítják a munkalapon szereplő összeggel. I.M. elmondta, hogy a bérét illetően nem csak naprakész, de általában két óránként számolja. Tervezi a bérét, megvan a célja, addig hajt, amíg eléri. M. B. T. is rendszeresen figyeli a bérét, a teljesítményét:

„Régebben óránként figyeltem, illetve azt is, hogy tudok-e többet termelni, tudom-e tartani a tempót. Még azt is vezetem, hogy hol állunk az összes darabszámmal.”

M. E. azt mondta, hogy fontos visszajelzés számára a napi bére, szinte versenyt űz belőle:

„Én a munkámmal akarok kitűnni, érvényesülni.”

E. azt is megosztotta velünk, hogy eleinte feszültségforrás volt, hogy túl jól teljesít:

„A többi munkatárs, akik kevesebbet teljesítenek, rossz néven vették, hogy sokat csinálok, és emiatt esetleg vissza lesz véve a norma.”

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mit nem szeretnek a teljesítménybérben. Interjúalanyaink nagyon őszintén elmondták, hogy amellett, hogy jónak tartják és elégedettek is a keresetükkel, természetesen akadnak olyan tényezők, amit nem kedvelnek. M.J. például azt, hogy:

„Folyamatosan jónak kell lenni, mindig ugyanazt a szintet kell hozni, ha el akarja érni a kitűzött bért, ezért fárasztó. Továbbá vannak néha olyan termékek, amelyek nem fizetnek olyan jól.”

M. E. pedig így nyilatkozott:

„A teljesítménybérben a bizonytalanságot nem szeretem. Örökös harc, hogy meglegyen az a mennyiség, ami szükséges a kívánt keresethez. Kiszámíthatatlan.”

E. ettől függetlenül mindig is teljesítménybérben szeretett volna dolgozni. Nagyon örült, amikor a lakhelyén talált olyan munkalehetőséget, ahol adott volt ez a lehetőség.

A megkérdezett munkavállalók többnyire bonyolultabb műveleteket szoktak végezni, de előfordul, hogy egyszerűbb reszortokat kapnak, vagy vegyesen. Bármilyen feladatot is látnak el, nagyon magas minőségi elvárásoknak kell megfelelniük. Ehhez kapcsolódóan feltettük a kérdést, hogy a folyamatos mennyiségi „kényszer” mellett mennyire tudnak odafigyelni a minőségi elvárásokra. V. B. J. elmondta, hogy csak nagyon ritkán szokott javítást visszakapni, odafigyel a minőségre.

Á. Gy. is hasonló választ adott:

„Próbálok a legjobb szinten, jó minőségben teljesíteni. Megy is, ha csak nincs túl nagy hajtás.”

M. B. T. a gyakorlatra hivatkozik:

„Maximális minőséget várnak el tőlünk. Szerencsére begyakorlott műveleteket látok el, így nincs gond a minőséggel.”

M. E. azt mondta:

„A minőség csak minőség lehet. Erre nem hogy tudok, hanem oda kell figyelni, ez a feladatom. Nem csak a darabszámot kell hozni, hanem minőségben kell mennyiséget előállítani. A javítás nem jó, nem szereti senki, én sem, ezért igyekszem megelőzni.”

Korábbi cikkeinkben említettük, hogy a darabbér akkor tud jól működni, ha biztosítottak a feltételek a folyamatos munkavégzéshez. Interjúalanyaink munkahelyén ez általában így is van. Megkérdeztük, hogy ehhez kapcsolódóan milyen problémák szoktak előfordulni, amelyek esetleg akadályozzák őket a teljesítésben.

V. B. J. azt mondta, hogy őt esetleg az gátolja, hogy többször kell más műveleteket ellátnia, helyettesíteni. Jobban tudna teljesíteni, ha mindig ugyanazt kellene csinálnia. De még így is jól tud keresni. Á. Gy. elmondta, hogy Ő a szalag elején van, nem érinti annyira, hogy más dolgozók vagy üzemek miatt nem áll rendelkezésre a munkadarab, de a szalag közben vagy végén ez már akadály lehet, feltarthatják egymást a dolgozók.

I.M. az új termékeket említette:

„Ami gátolhat, az például egy új termék, a betanulási idő. Meg kell szokni az új reszortokat. Új terméknél nem tud az ember azonnal ugyanúgy teljesíteni, mint a megszokott, ismert modellek esetén.”

M. E. azt is mondta, hogy

„Mindenkinek egyformán kellene teljesíteni a folyamatossághoz.”

Érdeklődtünk a munkaeszközeikről is, hiszen a jó teljesítményhez az is fontos, hogy a munkakörülmények és a megfelelő infrastruktúra rendelkezésre álljon. Elmondták, hogy az eszközeik, jellemzően a varrógépek jó állapotúak, új és modern gépek, könnyű velük dolgozni. A munkaeszközökkel kapcsolatban M. B. T. megosztotta velünk, hogy számára nagyon fontos a munkaeszköze, a „kenyérkeresője”:

„Az én gépemnek még neve is van. Úgy hívják, hogy Simon, és a neve napján mindig megolajozom. Hozzám nem is jár a műszerész. Kezdettől fogva, mióta idekerült ez a gép, én dolgozok rajta. Simon napján kaptam és rajta is maradt, így lett Simon a neve.”

Interjúnk alkalmával a Hölgyek egyetértettek abban, hogy fontos számukra a magasabb bér elérése, illetve ennek lehetősége. Ez számukra motiváló, éppen ezért szeretik a darabbért. Ők mind olyan munkavállalók, akik hajlandók is tenni azért, hogy az elvárásaiknak megfelelő munkabért kapjanak. Igyekeztünk reális képet mutatni, és a pozitívumok mellett a megfogalmazott negatív tapasztalatokat is megosztani. Eddig sem volt titok, hogy a teljesítmény alapú bérezés a szorgalmas munkavállalók céljait támogatja, és ezt a varrodai dolgozók is megerősítették.

Öröm volt velük beszélgetni. Ezúton is köszönjük a válaszaikat!